Vacsora hatosban

Hónapokkal Anita és Levente esküvője után, tavaly ilyentájt összefutottunk négyesben vacsorázni. Hamar kiderült, hogy bizony valójában hatosban vacsorázunk, volt is öröm, hogy egyszerre éljük át a babavárást…

Mikor tavasszal említette Anita, hogy szeretnének várandós sorozatot, bevallom, hát, én összerezzentem, hiszen nem véletlen, hogy rég nem fényképeztem már hasonlót… egyszerűen nem szerettem volna olyasmit készíteni, amilyenek a manapság elterjedt pocakos képek, mert bár esztétikusak is lehetnek, számomra inkább manírosak, mint őszinték, ám személyes várandós tapasztalat híján mégsem tudtam megfogalmazni és hozzátenni, ami számomra hiányzott…. Azonban ahogy teltek a hónapok, megerősödött bennem, amit sejtettem: a babavárás az egyik legsokrétűbb, felkavaróbb érzés, mely mindkét (!) szülőről szól és nem csupán egy ablakon ellenfényben elrévedős idill  vagy egy gömbölyödő has…ez nagyon leegyszerűsítő és nagyon a felszín számomra…szól ugyan elmélyedésről, de éppúgy szól eufóriáról, kényelmetlenségről, sírásról, aggódásról, fájdalomról, büszkeségről, hormonokról, vicces helyzetekről, új szokásokról…sorolhatnánk, kinek miről és ki mit tart ebből fontosnak. Szerencsére Anitáékkal elég egyformán gondolkodunk-érzünk :)

A fotózással kapcsolatban csak pár dologban voltunk biztosak:

  • tudtuk tehát, hogy milyen képeket nem szeretnénk, tudtuk, hogy nem szerepel majd a képeken kézben tartott művirág ;)
  • tudtuk, hogy olyan képeket szeretnénk, melyek nem beállítottak, hanem természetességükben szívmelengetőek számunkra, de legfőképp, azok lesznek majd Olivérnek, amikor felcseperedve megnézi, hogyan várták őt a szülei…tehát, amit biztosan tudtunk, hogy ez Olivér sorozata! Neki szeretnénk mesélni!
  • és tudtuk azt is, hogy az időzítés igencsak rizikós, hiszen magam is egy méretes hasat toltam magam előtt

AnitaLeventének, ahogy telt az idő, egyre több Olivérhez kapcsolódó szokása, rituáléja alakult ki…ezek az apróságok segítenek szokni, átélni, hogy hárman vannak, és segítenek a nehezebb napokon, amikor már nehéz türelemmel bírni s az ember siettetné az időt. Azt találtuk ki, hogy többször meglátogatom őket, én leszek a légy a falon a kis rituáléik során…

A sorozatot májusban kezdtük, Anitáék a 8. hónapban jártak…

…amikor a nap egyik fénypontja volt bekuckózniuk és Olivér ultrahang képeit nézegetni…

…amikor Levente hazaérve már nem csak Anitának köszönt…

…amikor a babaruhák már nem csupán textilek…rendezgették, simogatták Oli ruháit….Anita mesélte, hogy amikor Levente már nagyon a karjában tartaná Olivért, akkor az általa választott kis kardigánt öleli…és amint előkerült nevezett kardigán, bizony, át is ölelte <3 – a sorozatból az egyik kedvenc képem. Nem csilivili, nem cifra, egyszerűen csak nagyon emberi…

…a kismamák fészekrakó ösztöne (jaj de nagyon) nehéz tud lenni, annyira sürgető, hogy az már fáj….Anita is kétségbeesetten írt szűk 2 hónappal a kiírt időpontjuk előtt, hogy kéééésik a babaágy. Levente mindenesetre a bölcsőhintát összeszerelte…ez olyan apukás dolog :)

…és  (igen, létezik ilyen) Levente bizony mesét is olvasott Olivérnek…

A délutánunk végét, amikor Levente palacsintát sütött két pocakos asszonyságnak, nem volt ki lefotózza (mivel palacsinta volt a kezemben,van alibim), mindenesetre az időzítés még épp jó volt, a mi kisfiunk egy hét múlva megszületett…

Olivér sorozatát júliusban folytattuk… amikor mi már átéltük, ők még előtte álltak… már több volt az ölelés és kevesebb a szó, tapinthatóbb a türelmetlenség, készenlét…

a babaszoba immár készen várta apró kis lakóját, anyukája az ágya mellett el is pityeredett…

mikor Anita csomagolt, összeszorult a torkom…nem tudom, hogy másnak is ilyen meghatározó-e, én fel tudom idézni az érzést, amikor a kórházi lista végigpipálva s végül összeáll a kórházi csomag…az valahogy, azt hiszem, a leggondoskodóbb férj mellett is elég ‘magányos’, befelé fordulós pillanat…a tettrekészség és a közelgő elengedés egy cipzárbehúzásban…

 

3 nap múlva jött az üzenet: Olivér megszületett! Remélem, csupa jó érzéssel töltik majd el egyszer ezek a képek!

Az 1500km-es távolság miatt eddig csak virtuális találkozót, reméljük, tavasszal bepótoljuk… egy vacsorával hatosban:)

 

 

 

Leave a reply

Your email address will not be published.